Nőnapi ajándék: KULCS A FÉRFIAKHOZ

Bozsoki-Kovács M. Virág tanácsadó szakpszichológus tollából

 Lányok asszonyok, a FÉRFIAS Férfi létezik!

A szerencsés hölgyek mellett ott is van :-) nekik gratula!!

A jó hír az, hogy a férfiak jelentős százalékában, talán minden férfiban megvan az az őserő, amire vágyunk.

A rossz hír, hogy mi is felelősek vagyunk azért, hogy ezt meglátjuk-e, és hogy a párkapcsolatban hosszú távon is fennmarad-e...

Egy hétköznapi példa:

Amikor megismerjük, akkor udvarol, kedves, igyekszik a kedvünkben járni, mert tudja, hogy így tud közel jutni hozzánk. 

Alakul a kapcsolat. Mi erős nők vagyunk, mindent meg tudunk csinálni, és ezt szeretjük is megmutatni. (Generációs betegség, de gyógyítható! :-) )

Eleinte a férfi kikéri a véleményünket, aztán a srác már automatikusan kapja a véleményünket, végül, a kisfiúnak megmondjuk, mi legyen a véleménye. Ráadjuk a "rózsaszín inget", beállítjuk a sorba.

Nem azért, mert gonoszak vagyunk, de az életünk minden területén erősnek és irányítónak kell lennünk. Sokszor ez az egy ismert út, nincs másik minta, ezt örököltük. 

Ő nem azért válik kisfiúvá, mert erőtlen, csak nincs sok alternatívája. Ő is ezt örökölte, ezt látta. És szépen lassan elcsúsznak a szerepek.

(Mindkét oldal felelős, de mivel közvetlenül mindenki csak saját magán változtathat, így most csak a női megközelítésre helyezem a hangsúlyt.)

Női oldalon a történet sokszor oda fut ki, hogy ott találjuk magunkat az otthonunkban, ahol úgy érezzük, hogy lassan minden a mi dolgunk. Mert a kemény csajszi, aki az elején megmutatta, hogy meg tudja csinálni mind a nők, mind a férfiak feladatát,, sőt meg is csinálta, ezzel szabadságolta a férfit, de a végén megnyerte magának egy életre a tennivalót.

Tehát csendben dolgozunk, de aztán elkezdünk morogni, hogy miért nem veszi már észre magát?! (Legyünk őszinték: ha mi lennénk azok, akik helyett elvégzik a munkát -eleinte ráadásul zokszó nélkül- mi is hagynánk!! Ezért a párunkat nem ítélhetjük el...)

De a kommunikáció itt sokszor nehéz és nem tiszta, jönnek a konfliktusok...

Másik oldalról nézve pedig szépen lassan fejlődünk, mint nő, és nem érezzük, hogy a férfi mellettünk ezt tenné... mintha nem érezné, mire van szükségünk. Miért nem???

Kezdődik a nyüsszögés... Olyan férfire vágyunk, akivel megoszthatjuk a nehézségeinket, akinek a mellkasán megpihenhetünk, aki mellett lehetünk néha gyenge, érzékeny nők.

Ha erre a felismerésre eljutottunk, még rá is parancsolunk életünk párjára, hogy: LÉGY FÉRFI!

Mi a faramuci ebben a helyzetben? Hogy ezzel pontosan az ellenkezőjét érjük el.

Ebben a leosztásban egy "anya" szól a "gyerekére", hogy szedje össze a szétszórt legót, vagy a ruháit...

Nem lehet, hogy erős támaszunk legyen az, akinek mi mondjuk meg, hogy mit csináljon.

Nem vagyunk istenek, hogy: "Kelj fel, Lázár!" és már ugrik is...

Nem vagyunk istenek, csak Istennők. Hát akkor ezzel az anyaggal dolgozzunk! Adjuk vissza a férfinak, ami az övé! Mi pedig legyünk Nők! Legyünk gyengédek, szeressünk, ne csak elvárjunk. A feladat közös, a felelősség közös, de lehetünk mi, akik megteszik az első lépést - mégpedig úgy, hogy megkeressük magunkban az őserőt, megkeressük magunkban a NŐT.

Szóval a kulcs - kedves Lányok, Asszonyok - bennünk van! :-)

Bozsoki-Kovács M. Virág

tanácsadó szakpszichológus

life coach

70/2294935