Kémia kötés...
Az kapcsolatok kémiája
Valóban kémiai hasonlat jön. De ez a kémia nem feltétlenül a vonzással/vonzódással azonosított kémiáról szól.
Apa kémia-biológia szakos tanár, ő tanította nekem, hogy a kémiában a legkisebb egységek kapcsolódásából alakulnak a nagyobbak és nagyobbak, míg testet nem ölt a Világ, amit magunk körül érzékelünk. De ahogy kint, úgy bent, ahogy fent, úgy lent, így értékes párhuzam lehet ez saját énünk fejlődésére vonatkoztatva is.
Merthogy vannak elsőrendű és másodrendű kémiai kötések.
Elsőrendű kémiai kötés szigorúan értelmezve azért szerveződik, hogy stabil külső elektronhéj alakuljon ki.
Ezzel szemben a másodrendű kötés inkább kölcsönhatás, de ez határozza meg a halmazállapotot vagy adott esetben a keménységet (hamu vagy gyémánt kérdése..).
Az atommag te vagy.
Elektrohéjakon az elsődleges kötés a szülő, a pár, a gyermek, a legjobb barát. Külső héjunk stabilizálására.
De marad még töltés, szabad elektron, van még felület, amit az elsődleges kötések nem tudnak, vagy nem akarnak lekötni (spiritualitás, vallás, sport, hobby, ezer más...). Így lehet helye másodrendű kötéseknek is.
És a másodrendű kötések szépek. Szabadon választhatók, önmagunk felfedezése egy új nexusban.
A másodrendű kötések a szabadságról, a lehetőségről, a töltődésről és önmagunk meghaladásáról szólhatnak.
De sosem ilyen egyszerű. A másodrendű kötés minősítése akár általunk, akár a többi elsőrendű kötés által is lehet kérdéses. Mert az elsőrendűektől függetlenül energiát, lendületet, erőt ad.
Akár -elméleti síkon- veszélyeztetheti is az elsőrendű kötések stabilitását.
Ez a plussz energia az elsőrendű kötéseken túl biztosít játszóteret. Már jóval túl lehet a komfortzónán, így van, akinek nem elég biztonságos. Az alap bőven elég lehet.
De van, akinek nem az..
És ha az alapnál többre vágyunk, de nem merünk, akkor olyanok leszünk, mint egy ki nem nyílt virág. Sok-sok szirmot tartunk bezárva, mert nem szabad a világ más részeihez kötődni. Sok erő kell a nyílni vágyó szirmok megfékezésére, de mégis elfogadottabb a mezőn szelíden állni, mint vibráló színeinket borítani a világra.
Meg aztán félelmetes is kimenni erre a játszótérre, mert minden másodlagos kémiai kötés egy-egy új szerep, egy-egy új "én", ami kimunkálatlan, így sérülékeny is. Nagyon érzékeny a visszajelzésre. Ezeken a játszótereken nincsenek ismerős szabályok. Egyéni rendszerek vannak, saját belső protokollal.
Aki tud bánni a szabadsággal, önmagával és a másikkal, annak ez ajándék.
Ha bele tudod engedni magad tisztán egy ilyen játékba, még izgalmas csúszdázás is lehet belőle... vagy akár óriáskerék új kilátásokkal.