A szeretetnyelv-család alanyi és tárgyas ragozása

 A "Szeretlek" egy fejlődő, folyamatosan mozgásban lévő, néha bebábozódó és alakot váltó Élőlény.

Evolúciója a tárgyastól az alanyi ragozás felé halad.

Mert van először is a terület-általánosítás, vagy a helyzetre általánosan kitekintő formája: "imádom ezt!" "Imádok beszélgetni veletek."

Nagy amplitúdó, kis érzelmi mélység, folyékony területhatárok.

Aztán jön közelebb, már nem terület-általános, már jól körülhatárolt dologhoz, esetenként személyhez köthető, de még csak arról beszél, amit az adott dolog vagy személy a kezében tart, és készül átnyújtani. Már megjelenik maga a szó is: "szeretem, ahogy megéled..." "szeretem, amit és ahogy képviselsz".

Kisebb amplitúdó, nagyobb mélység kifejezése, határozottabban körülírt tárgy.

Ezek még a tárgyas ragozású részek, ami megfelelő távolságot is jelent, már tölt, de még biztonságos.

ImádoM azt, hogy...

SzereteM azt, hogy...

A következő szinten feljebb kerül a tekintet a személy kezéről, egész a szeméig. A kezében hozott tárgyon túlmutatóan a személyre fókuszál. Itt vált alanyi ragozásúvá a szeretet.

Szeretlek.

Nincs amplitúdó, mert ez konstans, és nincs mérhető mélység, mert ezen a dimenzión túlmutat.

Itt van egyfajta önfeladás. Elsőre félelmetes. Aztán nem ;-)

Tisztán, minden hozzácsapott sallangtól mentesen.

Szeretlek.